Tizenhat szál gyertya
Azok a régi szép idők.
John Hughes: Tizenhat szál gyertya (Sixteen candles; 1984)
Az 1960-as évek vége, illetve a 70-es évek eleje, több szempontból is komoly változásokat hozott a filmtörténetben, amelyek egyrésze a mai napig kihat a művészeti ágra. Ilyen fordulópontot jelentett a közönség megfiatalodása a mozikban. A generációcsere az alkotások tartalmi követelményeinek átalakulását is magával hozta. Más szóval az ifjúság a saját életéről szóló sztorikat szerette volna viszontlátni a filmvásznon a múltban játszódó események helyett. Elsősorban ennek az igénynek a kielégítése céljából jött létre a tini vígjáték. A műfaj egyik legismertebb rendezője John Hughes, akinek már az első munkája a Tizenhat szál gyertya is kultikusnak számít, ám a mai tinédzser korosztály számára már talán kevésbé ismert, ezért szántam ezt a cikket a bemutatására.
A történetbe Samantha Baker tizenhatodik születésnapján kapcsolódunk be. A jeles ünnep rémesen alakul számára, hiszen a család elfelejtkezik róla, ugyanis a többiek a nővére esküvőjével vannak elfoglalva. Ráadásul plátói szerelme Jake Ryan az iskola legnépszerűbb pasija, még a létezéséről sem biztos, hogy tud.
Ebből az alapszituáciból is jól kirajzolódik az az ellentmondás, amellyel a zsáner[1] képviselő minden egyes alkalommal szembe néznek az alkotás során. Ugyanis a már említett nézői elvárás miatt hétköznapi problémákat kell a befogadó elé tárni, érdekes, izgalmas köntösben. A kliséhalmaz veszélyét a véletlenek kusza és helyenként vicces egybeesésével igyekeznek elkerülni a készítők. Ezzel párosul egy olyan karakterkészlet, amiben minden korosztály alapgondolkodásmódja eltúlozva jelenik meg. A mozgókép enyhén kifigurázza a nagyjából tíz évvel korábbi múltban ragadt szülőket, és a népszerűséget, "az amerikai álmot" üldöző fiatalokat. A figurák világlátása itt-ott vizuálisan is árulkodó. Az ismertségre vágyó szerencsétlen kudarcra ítélt elsősöknek, például fogszabályzójuk van. De Jake-nél is érdemes megfigyelni, hogy amellett, hogy kisportolt izmos teste van, ő gondolkodik a legjózanabbul a társaságban. Megjegyzem, azért ő sem álszent. Kiemelném még ezzel kapcsolatban, hogy a műfaj ebben az időszakban még annyira "szűz", hogy a szexuális utalások száma az ízlésesség határát nem lépi túl, nem viszi el a fókuszt az egyéb történésekről illetve a jellemábrázolásról, nem torzítja azt a szenzációhajhászat kedvéért, mint az infantilis felnőtteket megcélzó vígjátékok esetében.[2]
A személyek mellett a kor divatjának bemutatása is fontos szerepet kap. Az első jelenetekben számos közeli képet látunk, amely az öltözködési szokásokat emeli ki. Többek között feltűnik egy a térdénél kilyukasztott farmer és néhány tornacipő. Ezenfelül a kamerakezelés teljesen szokványos. Mint ahogy a film minden aspektusáról pozitívumként elmondható, hogy nem ad többet annál, mint amit elvárhat az ember tőle, de ugyanakkor véleményem szerint megéri a pénzét.
A Tizenhat szál gyertya könnyed szórakozást nyújt a filmkedvelők számára, mert nem moralizál, nem erőltet ránk általános igazságokat a felnőtté válás kérdésében. Pusztán egy körképet ad a 80-as évek ifjúságáról, amely ma már véleménnyel fűszerezett kordokumentumként is felfogható.
[1] zsáner=műfaj
[2] Ezekről a filmekről bővebb információk itt: https://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=11617
Egyéb adatok a filmről: https://www.port.hu/tizenhat_szal_gyertya_sixteen_candles/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=5694&i_city_id=-1&i_county_id=-1