Párbaj a szigeten

Ide írhatsz...

Ölni tudnék érte!

Párbaj a szigeten (Le combat dans l'île 1962)

Alain Cavaliers első nagyjátékfilmjével kapcsolatban, kétségkívül a legmeglepőbb kijelentés az, hogy a közéleti szál egyértelműen háttérbe szorul a magánéleti szálhoz képest. Ebben mindaddig semmi szokatlan nincsen, amíg ki nem derül számunkra, hogy a főszereplő Clément egy szélsőséges politikai csoportosulás tagja, amelynek vezetője egy merénylet elkövetésével bízza meg őt. Ez az alapszituáció éppenséggel elég is lehetne egy izgalmas forgatókönyv megírásához, de a rendező ezt megfűszerezi a főhős privát szférájának bemutatásával, hiszen megismerjük a férfi feleségéhez Anne-hoz fűződő viszonyát is, és képet kapunk házasságuk mindennapi konfliktusairól.

Mindezeket figyelembe véve különösen bravúros alkotói teljesítmény, hogy kevés karakter felhasználásával, sikerült egy jól követhető, izgalmas, sok kérdést felvető alkotást objektíven tálalni. A kitűnően alkalmazott és thrillerből ismert folyamatos játszmák garanciát jelentenek a néző érzelmi bevonására, és ezáltal a képernyő elé ültetésére. Hiszen percről percre változhat a szerelmesek lelkiállapota, vagy a merénylet kapcsán is tudomásunkra juthatnak sorsdöntő információk, még akkor is, amikor nem számítanánk rá.

Továbbá Clément életútját végigkísérve egy reális képet kapunk arról, hogy valaki, miért fordul a szélsőségek felé és " hogyan tűnik el a lába alól a talaj", egyúttal hogyan veszíti el a kontrollt saját gondolatai felett. A folyamat megértésében segítségünkre van az a tendencia, hogy az alkotók egyes jeleneteket részletesen bemutatnak, másoknak viszont a vártnál kevesebb időt szentelnek. A személyek közötti viszony "leírásához", egyes jellemvonások megmutatásához, külön epizódokat iktatnak be a készítők, ahol szinte minden egyes akció-reakció mozdulatpár rendkívül beszédes. Gondolok itt például a szórakozóhelyen történő incidensre amikor Anne találkozik egy régi barátjával. Másrészről viszont, egyáltalán nem ismerjük meg a politikai hadművelet célpontjának világnézetét, de a szélsőséges szervezet mindennapjairól is csak néhány képsort vetítenek elénk. Ezutóbbi esetben a rendező narrátort is alkalmaz, aki amellett, hogy segíti a cselekmény előrehaladását, a pártatlanságot is jelzi, hiszen csak és kizárólag kész tényeket közöl, különös hangsúlyt helyezve arra, hogy ez pusztán ennek vagy annak az egyénnek illetve csoportnak a véleménye. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a forgatókönyvíró éppen annyira aknázza ki a történetben rejlő lehetőségeket, amennyire azt ki lehet és ki kell. Vagyis ha már bizonyos szálaknak a végére ért, új kihívás elé állítja a szereplőket, üresjárat nélkül beleillesztve az új elemet az eseménysorba.

Habár a Párbaj a szigeten nem vígjáték, mégis azon kevés filmek egyike, amely egyrészt akkor is fogyasztható, ha az ember csak egy érdekfeszítő alkotásra vágyik rejtvények nélkül, másrészt bizonyos erkölcsi problémákkal kapcsolatos diskurzus alapjául is szolgálhat.

Egyéb információ a filmről: 

https://www.port.hu/parbaj_a_szigeten_le_combat_dans_l_ile/pls/w/films.film_page?i_film_id=88645