Hogyan váljunk zsarnokká? (2021)

Jegyzetelni tilos!

Hogyan váljunk zsarnokká? (How to become a tyrant; 2021)

Jó néhány középiskolában az október 23-i ünnepség megszervezése a végzős osztály feladata. Amióta az eszemet tudom, így van ez az én alma materemben is. Tisztán emlékszem, hogy amikor mi voltunk soron, és elkezdtünk próbálni a nagy alkalomra, az osztályfőnökünk megemlítette, hogy azért (is) a mindenkori 12. osztály adja elő a műsort, hogy a későbbiekben ők nyugodtan tudjanak készülni az érettségire. Ekkor tudatosult bennem, hogy "itt van a kertek alatt a vizsga, amivel több, mint fél évtizede riogatnak." Ezt követően kénytelen voltam átalakítani a napirendemet: elkezdődtek az ismétlések, hat év már-már elfeledett ismeretanyagának leporolása.

Ha van olyan köztetek, akinek ismerős a helyzet, és azon gondolkozik, hogy lassan rendszerbe kéne foglalni a történelmi eseményeket, meg kéne keresni az összefüggéseket, majd tömör vázlatot kéne készíteni a felkutatott információk alapján, annak érdemes megtekintenie a "Hogyan váljunk zsarnokokká?" című sorozatot. A mindössze hat darab félórás epizódot, és hat személy életútját bemutató széria egy itiner különböző pontjait ismerteti, bővebben viselkedésformákat, tulajdonságokat, intézkedéseket, amelyek segítségével tökéletes despota válhat belőlünk.[1] A "tökéletesség" mércéjét azonban jelen esetben nem az igazságosság, hanem a rezsim élettartama határozza meg.

Minden forgatókönyvi elem kifejtésekor elsőként arra kapunk választ, hogy hogyan valósították meg a vezérek, kortól és földrajzi helytől függetlenül, az egyes "utasításokat".  Ezután tér ki az alkotás az éppen aktuális főszereplőre, aki az adott technikát mesteri szintre fejlesztette.

A részek közötti folytonosságot, sohasem a kronológia jelenti, hanem mindig egy jó (karrier indító) és egy hibás (bukáshoz vezető) döntés közti párhuzam, mert minden diktátor uralma egy megfelelő ütemű elhatározással szilárdul meg, és hanyagsággal, tévedéssel vagy ritkán természetes halállal zárul. Az epizódokban ezenkívül közös, hogy széles vizuális készlettel dolgoznak. Először is rengeteg animációt használnak. Egyrészt a történet közérthető lerövidítése miatt, másrészt statisztikák, következmények demonstrálása végett. Az archív, helyenként alacsony minőségű vágóképek a hitelességet igyekeznek erősíteni, csakúgy, mint az egyetemi professzorokat, politológusokat, történészeket ábrázoló felvételek. A tudósok mögötti fehér háttér pedig függetlenségre, semlegességre utalhat. Ezenkívül bizonyos, visszatérő snittek tagolják a filmet, vagyis egyfajta wish-ként, (határolóként) szolgálnak, ami által a befogadó orientációját támogatják. Ebből a célból tűnik fel a forgatókönyv, vagy a fekete-fehér színű számláló a képernyőn.

A képi világ tehát egy logikusan felépített, összefoglaló diasorként is használható, ami teljes mértékben összhangban van a hétköznapi, egyszerű, bárki számára felfogható nyelvezettel. Mindebből kiindulva lelkifurdalás nélkül ajánlom a produkciót, olyanoknak is, akik nem szeretik a történelmet, csak arra vágynak, hogy élvezetesebbé tegyék a tanulást.

Epizódok:

• Adolf Hitler
• Szaddam Husszein
• Idi Amin Dada (Uganda diktátora)
• Joszif Sztálin
• Moammer Kadhafi
• Kim dinasztia (Észak -Korea)

[1] Ezt azért így fogalmaztam meg, mert a narráció is hasonlóan közvetlen hangnemben íródott.